Témakör
Sorszám
Megjelent
Kibővült
Fordította
< Orientáció >
< 54 >
2002. április
-
longint

ZetaTalk: Póluseltolódás


Gyakori reakció az embereknél, amikor először mérlegelik a póluseltolódást, úgy, ahogy mi bemutattuk, hogy azt gondolják, hogy a legjobb választás kinyiffanni az árhullámokban, elsüllyedni a földrengési törmelékek között, vagy nekicsapódni egy falnak az erős szelek által és gyorsan túl lenni az egészen. A többélű katasztrófák legtöbb túlélője bénultan ül, amíg a halál utol nem éri. Képzeljétek el a World Trade Center katasztrófát, segítség és megmentés nélkül. Élelemporciók behozatala nélkül, pénzügyi segítség nélkül, médiafigyelem nélkül. Ez lényegében egy depresszió, ahol egyre kevesebbet tesznek, ahogy az idő telik. Betegség üt be, és a bénultak és kiutat nem látók végül meglelik a kiútjukat, csöndesen.

Mi mindenekelőtt a túléléssel való küzdelemnek egy szkenárióját mutatjuk be, vándorlással és terrorral, és egy kettős élet élését a bizonytalanságból kifolyólag, ami a vezetés titkolódzásának eredménye. Túljutva ezen, mint egy rövidtávú problémán, a nagyobb probléma egy sötét felhőként körvonalazódik. Az élet az Újidőben terhes a pusztuló erdőktől, hiányzanak belőle a háziállatok, a csordák vagy a vadon élő állatok táplálékként, és a kertek, amelyek nem fognak virágozni. Adjátok hozzá ehhez egy Mad Max-szerű világ képét, ahol a törvények és egy kormányzati testület nem létezők lesznek vagy az önmagát-szolgálni felé lesznek elfordulva, fosztogató bandákkal és annak kényszerével, hogy örökre egy visszafogott módban kelljen élni a túlélés érdekében. Aztán ott van a 25 éves vulkanikus homály időkerete, együtt a klímaváltozással, mely a vegetációtól megköveteli, hogy alkalmazkodjon csakúgy, mint azt, hogy próbáljon újra-kinőni, és ez egy hosszú időnek tűnik addig, amíg valaki leülhet este a verandára és élvezheti az estét. A gyerekesek lemondanak róla, hogy a gyerekeik valaha is oktatásban részesüljenek, hogy megéljék a felnőttkort anélkül, hogy egészségügyi problémák gyötörnék őket, romló fogak, fájdalmas kórok, és csak azt látják, hogy egy olyan világra szülnek gyermeket, ami egy rémálom. A leromlott egészségi állapotban lévők lelki szemeik előtt látják, ahogyan teherré válnak mások számára, és félnek attól, hogy ez lassanként fog történni, hogy ők sem nem lesznek tudatuknál, esetleg szenilisek vagy kómásak lesznek az éhezéstől, és képtelenek lesznek bármilyen szinten is irányítani az életüket.

Ezért, roppant nagy aggodalmak vannak bárkiben, aki az üzenetet akár fél-komolyan is veszi, az első gondolat pedig az, hogy ezt a rémálmot el kell kerülni. Adva lévén tehát a perspektíva, mi marad még, amiért érdemes lenne élni?

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com